Március 15.

A demokráciák és a tekintélyállamok mai mérkőzésében nemcsak a liberalizmus és a szocializmus döntő összecsapását érezzük, nemcsak gazdasági és világnézeti rendszerek csatáját látjuk, hanem az Isten országáért és ellene vívott küzdelem újabb állomását.  Míg a harctereken pontosan látni a küzdő felek közt a megerősített arcvonalak menetét a térképekre berajzolva, azt…

Continue reading

Március 16.

Nevét nem írja ki, de a szívét kitárja és az örök magyarnak legmélyebb érzését, a magyar föld szerelmét. A Névtelen, most már nem is mondom jegyzőnek, csak magyarnak, nem úgy jött haza Párisból, hogy ne tudná, mit keressen a gémeskutas Tisza-parton, aratásban izzadó gatyásparasztok közt. Talált ő itthon is szépséget,…

Continue reading

Március 17.

Patak átvészelte a törökdúlást anélkül, hogy a török megtelepedett volna benn; annál nagyobb kárt tettek benne az ország belső háborúi, a királyi és az erdélyi magyarság küzdelme; a kuruc és a labanc, a katolikus és protestáns, a német és magyar háborúságok. Hogy annyi harc és pusztítás után még mindig ennyi…

Continue reading

Március 18.

Az Úr irgalmának nagysága abban nyilatkozik, hogy a mi bűnbánatunkat, gyónásunkat használja fel eszközének – megmentésünkre.  Valahányszor gyónunk, ha csak bocsánatos bűnöket gyónunk is, a szentség mindig gyarapítja a megszentelő kegyelmet, erősíti a belénk öntött erényeket, a hitet, reményt és szeretetet, visszaadja szerzett érdemeinket. Ezekkel együtt azonban ád gyógyító kegyelmet…

Continue reading

Március 19.

Béke és boldogság honolt a názáreti házban, a munka üteme az imádság hangjával váltakozott. József megtanította a munkára Jézust is, mikor már fölserdült. Jézust is csak úgy ismerték: az ács fia. Titkukba senki bele nem látott. József azonban érezte a szent, és nagy szolgálat méltóságát.  A halál úgy jött rá,…

Continue reading

Március 20.

Íme Krisztus: a jel. Az érzéki, emberi, látható természet benne: jel, melyből megismerjük az emberi természettel egy személyben egyesült Igét, a második isteni személyt, Az Úr magára alkalmazza a legtitkosabb jeleket, mikor önmagát az élő kenyérnek nevezi, vagy apostolainak ezt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Amikor…

Continue reading

Március 21.

Szent Benedek Regulájában azt mondja: úgy imádkozzunk, hogy elménk és szavunk összhangban álljon. Ez áll minden imádságra, de leginkább kell, a szentmise méltósága miatt – állania a szentmisehallgatásra, Hisz a szentmise a legtökéletesebb imádság, az istentisztelet középpontja, legfőbb tartalma. Az Üdvözítő maga mondja, Egyháza megvalósítja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre….

Continue reading

Március 23.

A keresztény Róma eltemette a régi Rómát. Vele a világimpériumot, a földnek egy jogar alatt való egyesítését, melynek a célja minden földi hatalomnak, vagyonnak, dicsőségnek, uralomnak egy kézben való egyesítése. Ez a civitas diaboli, „Neked adoma föld országa kincseit”. Krisztusnak nem ez kell. A katolicizmusnak más a struktúrája, abban nem…

Continue reading

Március 24.

Az ősegyház atyáinak hitét akarjuk föleleveníteni, hogy a szentségeket sohse nézzük üres szertartásnak, puszta tárgynak, cselekménynek, hanem az isteni jelenlét tudatának lenyűgöző és fölemelő áhítatába emelkedjünk. A kert, pompázó virágainak szirmát a nap fénysugarai festik, a levélnek zöldjét ugyancsak a napfény csalogatja ki. Sötét odúban nem zöldellnek a növények. A…

Continue reading

Március 25.

Az égből leszállott a Magasságbelinek Fia és a Szentlélek erejével megtestesült a Szűz méhében. A rég várt Megváltó a földre szállt és a Szent Szüzet választotta édesanyjául. Ez volt a gyümölcsoltó tavasz. Emlékét hirdeti mindennap háromszor a hegyek, völgyek, rónák fölött csengő harangszó, melyre kalaplevéve köszönti az ember Megváltójának, Istenének…

Continue reading