Március 5.

Szent Pál mondja: „Mert mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek, Krisztus öltöttétek magatokra.” A keresztség szentségi jeleinek fátyla alatt nagy titkok élnek, az ember újjászületésének, megváltásának titkai. Ez a misztérium oly nagy, hogy a Szentírás és a liturgia gyakran hasonlítja a teremtéshez, sőt csodálatosabbnak mondja a teremtésnél is.  Ha róla elmélkedünk, az Anyaszentegyház…

Continue reading

Március 6.

Távolság- és közelségérzés, úgy változik a vallásos kedélyben, mint napfény és árny a Madonna templomában. Vannak, kiket Istenben a fölség, szentség inkább aláz, porszemmé zsugorít össze; vannak, akik úgy úsznak a Fölség fényében, mint a fénylő por a Bazilika kupolájában. Ne felejtsük el: az evangélium jó hír: az Igéről, aki…

Continue reading

Március 7.

Krisztus, aki megdicsőült emberi természetével az égbe szállott, tehát messze távozott tőlünk, az ő szívének önfeláldozásával, szeretetével, áldásaival, kegyelmével itt van köztünk. A megváltás kegyelmének megszerzésében az ő emberi természete működött közre, mint az Istenség eszköze. Krisztus az ember, szenvedett és halt meg értünk. Krisztus emberi természete, mely állaga szerint…

Continue reading

Március 8.

A Névtelen nem mindenben hasonlít a mai újságírókhoz. Nem részletezi azt a látóképet, mely Pannónia hegyéről tárul fel akkor is (most is), a magyar föld szerelmesének szeme előtt; de a szívével és a szemével pillant körül ő is (vagy tán csak ő) Pannonia panorámáján. Amit látott, és amit érzett a…

Continue reading

Március 9.

A bérmálással Krisztus teljesen birtokába veszi az embernek lelkét, a maga szolgálatára foglalja le. Ezért meg is jelöli újra a keresztség pecsétjével megjelölt embert – a bérmálás szentségi jegyével. Az ószövetségben gyakran olvasunk olajjal való megkenésről. A főpapot, a királyt kenték fel olajjal. Az ószövetségi főpap is, a király is…

Continue reading

Március 10.

Az ember néha nemcsak mint az ország tagja értékes, hisz lelke, üdve egyéni értéket jelent. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja. Meg kell találnia az elrejtett kincset, gyűjtenie kell az élet kincseit az örök életre, megőrizni a menyegzőre a menyegzős ruhát és…

Continue reading

Március 11.

A hit tartalmában mély, titokzatos eszmék, valóságok vannak, amelyekhez se a szem, se a fül, se más érzékszervünk közvetlenül nem férhet hozzá. Ezért használ szent vallásunk is jeleket, mert a jel közvetlenül az érzékre hat és az érzékszerv útján az elmét, az észt, a szívet is könnyebben ráirányítja a titokra….

Continue reading

Március 12.

Ahogy az Isten benső élte megnyilatkozik minden fűszálon és virágszirmon, ahogy az ő jóságának, gondviselésének tükre, hajunk hullása épp úgy, mint a mezők liliomának a pompája, úgy vehetjük az isteni mértéket és méretet – minden alkotásából, akár természet, akár művészet alkotta légyen. Ilyen mérték – a Szent Péter-temploma. Nem mint…

Continue reading

Március 13.

Horatius az alkotásban látja a múlandóságnak alávetett életet meghaladó, ércnél maradandóbb emléket. A krisztusi értékrendnek más a mérőeszköze. A személyi értékeket helyezi a tárgyak fölé; a lélek maga több, mint a múmiát megőrző piramis, a történelem nem ad igazi halhatatlanságot, bármilyen alkotásokban, sikerben nyilatkozzék is meg. Azért állítottuk elsősorban az…

Continue reading

Március 14.

Kékkő vára kicsi védőseregével nem tudja felfogni a (török) támadást. A kapitány a szomszédos városokba küldi segítségkérő levelét.”Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Úr Krisztus által ezrét támadjatok fel fejenkint kicsintől fogva nagyig, mert ha mirajtunk kezdték, rajtatok végzik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véreteket hullatni Krisztusnak…

Continue reading