Április 25.

Szerencs után úgy érzi az ember, hogy az ország két tájegysége, a Kisalföld a maga bakonyi szegélyével és a Nagy-alföld a Mátra, Tokaj-Hegyalja koszorújával édestestvérek. Csak a méret, a termet más; de színük, alakjuk egyforma. Itt is, ott is a búzatermő nagy síkságok terülnek szőlőt érlelő, erdő borította hegyek lába…

Continue reading

Április 26.

Soha nem éreztem úgy, hogy az emberi gondolatok, emberi fogalmak és szavak a kétértelműség határán járnak, mint mikor a Roma aeterna arcát kerestem kíváncsian a régi Forum és a Palatinus romjai közt, és az örök Róma helyett mindenütt a mulandó Róma, a Roma caduca arca nézett rám – az is…

Continue reading

Április 27.

A misztérium különös, mély valóság; kettős arca van. Az egyiket, a külsőt mindenki látja… A másikat, a bensőt, nem mindenki látja. Ehhez más érzékszerv kell, a hitnek mélységbe pillantó szeme. Aki nem ismer egy idegen nyelvet, hiába hallja szavait, hiába olvassa könyveit. Aki nem érti a jelek beszédét, az elcsodálkozik…

Continue reading

Április 28.

Igaz, hogy korok és korok közt ellentétek feszülnek, de az ellentétek olyanok, mint a hullámhegy és a hullámvölgy váltakozása. A hullámvonalban maga az élet, a történelem a világ szellemjárása sodródik tova és időben távolálló korok szellemi alkatuk, történelmi tartalmuk szerint közelebb állnak egymáshoz, mint amelyek szomszédosak egymással Szent Tamás korát…

Continue reading

Április 29.

Az Egyháznak sajátos mérőeszközei vannak a „sacerdotium” (59) lemérésére. Ha ezt a szót halljuk: pap, papság, és ha nem vagyunk telítve a mai demagógia szóhasználatának mindent bepiszkító mellékzöngésével, kiérezzük belőle, hogy a pap – a népből vett közvetítő Isten és az ember közt, hogy az Istennek bűnökért való ajándékait és…

Continue reading

Április 30.

Az egyház liturgiája az idő egységeivel: a nap, hét, év – gyűrűivel veszi körül a szentmisét, az Eucharisztiát. A nap a legkisebb egység – mely az Eucharisztia Napját magasztalja. A napi zsolozsma egyszerű előkészület a szentmisére és továbbrezgése az eucharisztikus Isten-magasztalásának. A napi liturgia tárgya – a fölkelő és lenyugvó…

Continue reading

Március 1.

A megváltás rendje úgy kívánta, hogy a földi házasság: a kegyelem csatornájává váljon. A házasság az Isten igazságosságának volt az eszköze, hisz akik belőle születtek, a bűn és a halál fiai lettek; de az ő irgalmát is fölragyogtatta, hisz az Úr már a paradicsomban megígérte ősszüleinknek azt az ivadékot, aki…

Continue reading

Március 2.

Ahogy a magyar gótikus dómok kőbe formálják a középkori Summák diadalmas, egységes világnézetét, ugyanúgy próbálkozik a nagy feladattal – kis helyen, szűk falusi templomban egy vidéki vándorpiktor a maga ecsetjével. Kövessük csak az ő gondolatmenetét azokon a képeken, melyek még megmaradtak. A remekbe sikerült szentély az oktogon három szögével zárul….

Continue reading

Március 3.

Krisztus által adatik Istennek minden dicsőség. Ő az „elsőszülött minden teremtmény előtt” A teremtő Isten – őbenne alkotta az anyagi és szellemi természet remekét. Az ő emberi természete – a teremtés csúcspontja, koronája. Benne van a világ legmagasabb csúcsa és legnagyobb mélysége. „Minden őáltala és őérette teremtetett” A mű dicséri…

Continue reading

Március 4.

A keresztény misztika megtalálja az egyénnek és a természetnek a kapcsolatát, de még buzgóbban keresi az Istennek és a természetnek a viszonyát. „Isten a szépség, ki az eget és földet ékesíti. Ő a vagyon, melyből minden teremtmény kiáradt és lényege szerint mégis benn maradt. Ő az égnek, földnek, minden teremtett…

Continue reading