Március 11.

A hit tartalmában mély, titokzatos eszmék, valóságok vannak, amelyekhez se a szem, se a fül, se más érzékszervünk közvetlenül nem férhet hozzá. Ezért használ szent vallásunk is jeleket, mert a jel közvetlenül az érzékre hat és az érzékszerv útján az elmét, az észt, a szívet is könnyebben ráirányítja a titokra….

Continue reading

Március 12.

Ahogy az Isten benső élte megnyilatkozik minden fűszálon és virágszirmon, ahogy az ő jóságának, gondviselésének tükre, hajunk hullása épp úgy, mint a mezők liliomának a pompája, úgy vehetjük az isteni mértéket és méretet – minden alkotásából, akár természet, akár művészet alkotta légyen. Ilyen mérték – a Szent Péter-temploma. Nem mint…

Continue reading

Március 13.

Horatius az alkotásban látja a múlandóságnak alávetett életet meghaladó, ércnél maradandóbb emléket. A krisztusi értékrendnek más a mérőeszköze. A személyi értékeket helyezi a tárgyak fölé; a lélek maga több, mint a múmiát megőrző piramis, a történelem nem ad igazi halhatatlanságot, bármilyen alkotásokban, sikerben nyilatkozzék is meg. Azért állítottuk elsősorban az…

Continue reading

Március 14.

Kékkő vára kicsi védőseregével nem tudja felfogni a (török) támadást. A kapitány a szomszédos városokba küldi segítségkérő levelét.”Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Úr Krisztus által ezrét támadjatok fel fejenkint kicsintől fogva nagyig, mert ha mirajtunk kezdték, rajtatok végzik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véreteket hullatni Krisztusnak…

Continue reading

Március 15.

A demokráciák és a tekintélyállamok mai mérkőzésében nemcsak a liberalizmus és a szocializmus döntő összecsapását érezzük, nemcsak gazdasági és világnézeti rendszerek csatáját látjuk, hanem az Isten országáért és ellene vívott küzdelem újabb állomását.  Míg a harctereken pontosan látni a küzdő felek közt a megerősített arcvonalak menetét a térképekre berajzolva, azt…

Continue reading

Március 16.

Nevét nem írja ki, de a szívét kitárja és az örök magyarnak legmélyebb érzését, a magyar föld szerelmét. A Névtelen, most már nem is mondom jegyzőnek, csak magyarnak, nem úgy jött haza Párisból, hogy ne tudná, mit keressen a gémeskutas Tisza-parton, aratásban izzadó gatyásparasztok közt. Talált ő itthon is szépséget,…

Continue reading

Március 17.

Patak átvészelte a törökdúlást anélkül, hogy a török megtelepedett volna benn; annál nagyobb kárt tettek benne az ország belső háborúi, a királyi és az erdélyi magyarság küzdelme; a kuruc és a labanc, a katolikus és protestáns, a német és magyar háborúságok. Hogy annyi harc és pusztítás után még mindig ennyi…

Continue reading

Március 18.

Az Úr irgalmának nagysága abban nyilatkozik, hogy a mi bűnbánatunkat, gyónásunkat használja fel eszközének – megmentésünkre.  Valahányszor gyónunk, ha csak bocsánatos bűnöket gyónunk is, a szentség mindig gyarapítja a megszentelő kegyelmet, erősíti a belénk öntött erényeket, a hitet, reményt és szeretetet, visszaadja szerzett érdemeinket. Ezekkel együtt azonban ád gyógyító kegyelmet…

Continue reading

Március 19.

Béke és boldogság honolt a názáreti házban, a munka üteme az imádság hangjával váltakozott. József megtanította a munkára Jézust is, mikor már fölserdült. Jézust is csak úgy ismerték: az ács fia. Titkukba senki bele nem látott. József azonban érezte a szent, és nagy szolgálat méltóságát.  A halál úgy jött rá,…

Continue reading

Március 20.

Íme Krisztus: a jel. Az érzéki, emberi, látható természet benne: jel, melyből megismerjük az emberi természettel egy személyben egyesült Igét, a második isteni személyt, Az Úr magára alkalmazza a legtitkosabb jeleket, mikor önmagát az élő kenyérnek nevezi, vagy apostolainak ezt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Amikor…

Continue reading