Március 1.

A megváltás rendje úgy kívánta, hogy a földi házasság: a kegyelem csatornájává váljon. A házasság az Isten igazságosságának volt az eszköze, hisz akik belőle születtek, a bűn és a halál fiai lettek; de az ő irgalmát is fölragyogtatta, hisz az Úr már a paradicsomban megígérte ősszüleinknek azt az ivadékot, aki…

Continue reading

Március 2.

Ahogy a magyar gótikus dómok kőbe formálják a középkori Summák diadalmas, egységes világnézetét, ugyanúgy próbálkozik a nagy feladattal – kis helyen, szűk falusi templomban egy vidéki vándorpiktor a maga ecsetjével. Kövessük csak az ő gondolatmenetét azokon a képeken, melyek még megmaradtak. A remekbe sikerült szentély az oktogon három szögével zárul….

Continue reading

Március 3.

Krisztus által adatik Istennek minden dicsőség. Ő az „elsőszülött minden teremtmény előtt” A teremtő Isten – őbenne alkotta az anyagi és szellemi természet remekét. Az ő emberi természete – a teremtés csúcspontja, koronája. Benne van a világ legmagasabb csúcsa és legnagyobb mélysége. „Minden őáltala és őérette teremtetett” A mű dicséri…

Continue reading

Március 4.

A keresztény misztika megtalálja az egyénnek és a természetnek a kapcsolatát, de még buzgóbban keresi az Istennek és a természetnek a viszonyát. „Isten a szépség, ki az eget és földet ékesíti. Ő a vagyon, melyből minden teremtmény kiáradt és lényege szerint mégis benn maradt. Ő az égnek, földnek, minden teremtett…

Continue reading

Március 5.

Szent Pál mondja: „Mert mindnyájan, akik megkeresztelkedtetek, Krisztus öltöttétek magatokra.” A keresztség szentségi jeleinek fátyla alatt nagy titkok élnek, az ember újjászületésének, megváltásának titkai. Ez a misztérium oly nagy, hogy a Szentírás és a liturgia gyakran hasonlítja a teremtéshez, sőt csodálatosabbnak mondja a teremtésnél is.  Ha róla elmélkedünk, az Anyaszentegyház…

Continue reading

Március 6.

Távolság- és közelségérzés, úgy változik a vallásos kedélyben, mint napfény és árny a Madonna templomában. Vannak, kiket Istenben a fölség, szentség inkább aláz, porszemmé zsugorít össze; vannak, akik úgy úsznak a Fölség fényében, mint a fénylő por a Bazilika kupolájában. Ne felejtsük el: az evangélium jó hír: az Igéről, aki…

Continue reading

Március 7.

Krisztus, aki megdicsőült emberi természetével az égbe szállott, tehát messze távozott tőlünk, az ő szívének önfeláldozásával, szeretetével, áldásaival, kegyelmével itt van köztünk. A megváltás kegyelmének megszerzésében az ő emberi természete működött közre, mint az Istenség eszköze. Krisztus az ember, szenvedett és halt meg értünk. Krisztus emberi természete, mely állaga szerint…

Continue reading

Március 8.

A Névtelen nem mindenben hasonlít a mai újságírókhoz. Nem részletezi azt a látóképet, mely Pannónia hegyéről tárul fel akkor is (most is), a magyar föld szerelmesének szeme előtt; de a szívével és a szemével pillant körül ő is (vagy tán csak ő) Pannonia panorámáján. Amit látott, és amit érzett a…

Continue reading

Március 9.

A bérmálással Krisztus teljesen birtokába veszi az embernek lelkét, a maga szolgálatára foglalja le. Ezért meg is jelöli újra a keresztség pecsétjével megjelölt embert – a bérmálás szentségi jegyével. Az ószövetségben gyakran olvasunk olajjal való megkenésről. A főpapot, a királyt kenték fel olajjal. Az ószövetségi főpap is, a király is…

Continue reading

Március 10.

Az ember néha nemcsak mint az ország tagja értékes, hisz lelke, üdve egyéni értéket jelent. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja. Meg kell találnia az elrejtett kincset, gyűjtenie kell az élet kincseit az örök életre, megőrizni a menyegzőre a menyegzős ruhát és…

Continue reading