Ő teljesen tiszta öntudattal, a bűn iszonyú voltát fenékig ismerve és átérezve – szenvedett az Olajfék-hegyén! Csoda-e, hogy lőn az ő verejtéke, mint a földre folyó vérnek cseppjei? Csoda-e, hogy mostantól kezdve egész halálig az isten Fia úgy imádkozik: én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem! Az Isten egyszülött…
Az Üdvözítő lecsurgó vére és a keresztre boruló édesanya könnyei egyesültek és áztatták a földet. Vér és könny kellett, hogy a föld bűnét lemossa. A megváltás műve befejezéséhez közeledett, neki el kellett szakadnia mindentől és mindenkitől, akit szeretett. Hogy hagyja el édesanyját, és kire hagyja? A kereszt alatt állott János…
Az anyaszentegyház nagyszombat hajnalán ünnepli liturgiájában az ősevangélium beteljesedését. Felujjongva magasztalja a második Ádámot, Krisztust, aki helyettünk az örökkévaló Atyának lefizette Ádám vétkének árát és az ősi bűn adóslevelét önnön vérével eltörölte. „De csodálatos a Te jóságod hozzánk ereszkedése!” – így kiált fel az egyház – de felfoghatatlan a Te…
Harmadnapon feltámadott! A Szűzanya hite egészen Fiából élt, és ez a hit adott neki erőt a keresztfa alatt is, azután is. János házában volt, mégis a lelke ott járt a sír előtt és súgta a bent nyugvónak: Kelj fel, gyermekem! Édesanyád vár, rövidítsd meg nyugvásodat! Az Úr nem hagyta édesanyját…
Az utolsó vacsora idején egyetlen hely volt csak a földkerekén, ahol az Eucharisztia titkait ünnepelték. Mennyire megsokasodott pár évtized alatt azon helyeknek a száma, melyeket az Úrnak értünk átadott teste és az újszövetség vére megszentelt. Valahová csak eljutott az evangélium az apostoli igehirdetés nyomán, ugyanoda elérkezett Krisztus, az újszövetség főpapja…