Április 21.

Az ember ég felé tárt karokkal imádkozik; ez az ősi vallási gesztus kifejezi az embernek ég felé való lendülést, de kifejezi azt a távolságot is, mely az Istent az embertől elválasztja. A misztikus ezt a távolságot akarja áthidalni; a Végtelent karjaival szeretné ölelni; nemcsak szólni hozzá messze hangzó szavakkal, de…

Continue reading

Április 22.

Az Egyház első évezrede úgy tekintett a megdicsőült Jézusra, hogy a földi életét járó Istenember képe ritkán jelent meg előtte. Tudta ugyan, hogy Krisztus jelen van az ő Egyházában, hitt is az ő szentségi jelenlétében, az ő kegyelmi működésében, de ezt a rejtett, misztériumba takart jelenlétet nem merte felfedni realisztikus…

Continue reading

Április 23.

Nem hangzik-e most is világszerte az iskolák katedráiról a Catilina (57) elleni uszítás, nem mosolyog-e az iskola padjaiból éppúgy, mint a tavaszi ébredésből a Carpe diem, mely milliókat űz a pillanat virágainak leszakasztására, mint ahogy a kecskéket hajtja a maradék-lombok leharapására? Nem Caesar álmait kergeti-e ma is a világ két…

Continue reading

Április 24.

A lélek az Isten képe és hasonmása. A képnek, a hasonmásnak egyeznie kell bizonyos vonásokban azzal, akit ábrázol, úgy, hogy rá lehessen ismerni az ábrázoltra. A lélekben tehát, ha igazán az Isten képmása, isteni vonásoknak kell nyilatkozniok,  Melyek Istennek azon vonásai, melyek az emberi lélekben visszatükröződnek? Az Isten mibenlétének meghatározását…

Continue reading

Április 25.

Szerencs után úgy érzi az ember, hogy az ország két tájegysége, a Kisalföld a maga bakonyi szegélyével és a Nagy-alföld a Mátra, Tokaj-Hegyalja koszorújával édestestvérek. Csak a méret, a termet más; de színük, alakjuk egyforma. Itt is, ott is a búzatermő nagy síkságok terülnek szőlőt érlelő, erdő borította hegyek lába…

Continue reading

Április 26.

Soha nem éreztem úgy, hogy az emberi gondolatok, emberi fogalmak és szavak a kétértelműség határán járnak, mint mikor a Roma aeterna arcát kerestem kíváncsian a régi Forum és a Palatinus romjai közt, és az örök Róma helyett mindenütt a mulandó Róma, a Roma caduca arca nézett rám – az is…

Continue reading

Április 27.

A misztérium különös, mély valóság; kettős arca van. Az egyiket, a külsőt mindenki látja… A másikat, a bensőt, nem mindenki látja. Ehhez más érzékszerv kell, a hitnek mélységbe pillantó szeme. Aki nem ismer egy idegen nyelvet, hiába hallja szavait, hiába olvassa könyveit. Aki nem érti a jelek beszédét, az elcsodálkozik…

Continue reading

Április 28.

Igaz, hogy korok és korok közt ellentétek feszülnek, de az ellentétek olyanok, mint a hullámhegy és a hullámvölgy váltakozása. A hullámvonalban maga az élet, a történelem a világ szellemjárása sodródik tova és időben távolálló korok szellemi alkatuk, történelmi tartalmuk szerint közelebb állnak egymáshoz, mint amelyek szomszédosak egymással Szent Tamás korát…

Continue reading

Április 29.

Az Egyháznak sajátos mérőeszközei vannak a „sacerdotium” (59) lemérésére. Ha ezt a szót halljuk: pap, papság, és ha nem vagyunk telítve a mai demagógia szóhasználatának mindent bepiszkító mellékzöngésével, kiérezzük belőle, hogy a pap – a népből vett közvetítő Isten és az ember közt, hogy az Istennek bűnökért való ajándékait és…

Continue reading

Április 30.

Az egyház liturgiája az idő egységeivel: a nap, hét, év – gyűrűivel veszi körül a szentmisét, az Eucharisztiát. A nap a legkisebb egység – mely az Eucharisztia Napját magasztalja. A napi zsolozsma egyszerű előkészület a szentmisére és továbbrezgése az eucharisztikus Isten-magasztalásának. A napi liturgia tárgya – a fölkelő és lenyugvó…

Continue reading