Március 14.

Kékkő vára kicsi védőseregével nem tudja felfogni a (török) támadást. A kapitány a szomszédos városokba küldi segítségkérő levelét.”Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Úr Krisztus által ezrét támadjatok fel fejenkint kicsintől fogva nagyig, mert ha mirajtunk kezdték, rajtatok végzik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véreteket hullatni Krisztusnak…

Continue reading

Március 15.

A demokráciák és a tekintélyállamok mai mérkőzésében nemcsak a liberalizmus és a szocializmus döntő összecsapását érezzük, nemcsak gazdasági és világnézeti rendszerek csatáját látjuk, hanem az Isten országáért és ellene vívott küzdelem újabb állomását.  Míg a harctereken pontosan látni a küzdő felek közt a megerősített arcvonalak menetét a térképekre berajzolva, azt…

Continue reading

Március 16.

Nevét nem írja ki, de a szívét kitárja és az örök magyarnak legmélyebb érzését, a magyar föld szerelmét. A Névtelen, most már nem is mondom jegyzőnek, csak magyarnak, nem úgy jött haza Párisból, hogy ne tudná, mit keressen a gémeskutas Tisza-parton, aratásban izzadó gatyásparasztok közt. Talált ő itthon is szépséget,…

Continue reading

Március 17.

Patak átvészelte a törökdúlást anélkül, hogy a török megtelepedett volna benn; annál nagyobb kárt tettek benne az ország belső háborúi, a királyi és az erdélyi magyarság küzdelme; a kuruc és a labanc, a katolikus és protestáns, a német és magyar háborúságok. Hogy annyi harc és pusztítás után még mindig ennyi…

Continue reading

Március 18.

Az Úr irgalmának nagysága abban nyilatkozik, hogy a mi bűnbánatunkat, gyónásunkat használja fel eszközének – megmentésünkre.  Valahányszor gyónunk, ha csak bocsánatos bűnöket gyónunk is, a szentség mindig gyarapítja a megszentelő kegyelmet, erősíti a belénk öntött erényeket, a hitet, reményt és szeretetet, visszaadja szerzett érdemeinket. Ezekkel együtt azonban ád gyógyító kegyelmet…

Continue reading

Március 19.

Béke és boldogság honolt a názáreti házban, a munka üteme az imádság hangjával váltakozott. József megtanította a munkára Jézust is, mikor már fölserdült. Jézust is csak úgy ismerték: az ács fia. Titkukba senki bele nem látott. József azonban érezte a szent, és nagy szolgálat méltóságát.  A halál úgy jött rá,…

Continue reading

Március 20.

Íme Krisztus: a jel. Az érzéki, emberi, látható természet benne: jel, melyből megismerjük az emberi természettel egy személyben egyesült Igét, a második isteni személyt, Az Úr magára alkalmazza a legtitkosabb jeleket, mikor önmagát az élő kenyérnek nevezi, vagy apostolainak ezt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Amikor…

Continue reading

Március 21.

Szent Benedek Regulájában azt mondja: úgy imádkozzunk, hogy elménk és szavunk összhangban álljon. Ez áll minden imádságra, de leginkább kell, a szentmise méltósága miatt – állania a szentmisehallgatásra, Hisz a szentmise a legtökéletesebb imádság, az istentisztelet középpontja, legfőbb tartalma. Az Üdvözítő maga mondja, Egyháza megvalósítja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre….

Continue reading

Március 23.

A keresztény Róma eltemette a régi Rómát. Vele a világimpériumot, a földnek egy jogar alatt való egyesítését, melynek a célja minden földi hatalomnak, vagyonnak, dicsőségnek, uralomnak egy kézben való egyesítése. Ez a civitas diaboli, „Neked adoma föld országa kincseit”. Krisztusnak nem ez kell. A katolicizmusnak más a struktúrája, abban nem…

Continue reading

Március 24.

Az ősegyház atyáinak hitét akarjuk föleleveníteni, hogy a szentségeket sohse nézzük üres szertartásnak, puszta tárgynak, cselekménynek, hanem az isteni jelenlét tudatának lenyűgöző és fölemelő áhítatába emelkedjünk. A kert, pompázó virágainak szirmát a nap fénysugarai festik, a levélnek zöldjét ugyancsak a napfény csalogatja ki. Sötét odúban nem zöldellnek a növények. A…

Continue reading