Május 30.

Példabeszédeiben úgy állítja be saját országát, mint menyegzőt, melyet Jahve készít fiának; egy másik ószövetségre utaló hasonlata szőlőnek tekinti a messiási országot, magát Jahve fiának és örökösének, kit a szőlőművesek megölnek. Halála előtt az összes szinoptikusok tanúsága szerint új szövetséget köt vérében, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára .  A…

Continue reading

Május 31.

A gyászszertartás csodás mélységű imádságai, énekei a földi mulandó életet a liturgia jelenné tevő hatalmával az örökkévalóság világába emelték. Mily csodálatos az emberi sorsok forgandósága, az élet mulandósága, a földi hatalomnak, méltóságnak, fénynek, pompának – az enyészettel való ölelkezése.  Mily világos lesz ily temetésen, hogy az életből, történelemből csak az…

Continue reading

Nagycsütörtök

Ő teljesen tiszta öntudattal, a bűn iszonyú voltát fenékig ismerve és átérezve – szenvedett az Olajfék-hegyén! Csoda-e, hogy lőn az ő verejtéke, mint a földre folyó vérnek cseppjei? Csoda-e, hogy mostantól kezdve egész halálig az isten Fia úgy imádkozik: én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem! Az Isten egyszülött…

Continue reading

Nagypéntek

Az Üdvözítő lecsurgó vére és a keresztre boruló édesanya könnyei egyesültek és áztatták a földet. Vér és könny kellett, hogy a föld bűnét lemossa. A megváltás műve befejezéséhez közeledett, neki el kellett szakadnia mindentől és mindenkitől, akit szeretett. Hogy hagyja el édesanyját, és kire hagyja? A kereszt alatt állott János…

Continue reading

Nagyszombat

Az anyaszentegyház nagyszombat hajnalán ünnepli liturgiájában az ősevangélium beteljesedését. Felujjongva magasztalja a második Ádámot, Krisztust, aki helyettünk az örökkévaló Atyának lefizette Ádám vétkének árát és az ősi bűn adóslevelét önnön vérével eltörölte. „De csodálatos a Te jóságod hozzánk ereszkedése!” – így kiált fel az egyház – de felfoghatatlan a Te…

Continue reading

Húsvétvasárnap

Harmadnapon feltámadott! A Szűzanya hite egészen Fiából élt, és ez a hit adott neki erőt a keresztfa alatt is, azután is. János házában volt, mégis a lelke ott járt a sír előtt és súgta a bent nyugvónak: Kelj fel, gyermekem! Édesanyád vár, rövidítsd meg nyugvásodat! Az Úr nem hagyta édesanyját…

Continue reading

Húsvéthétfő

Az utolsó vacsora idején egyetlen hely volt csak a földkerekén, ahol az Eucharisztia titkait ünnepelték. Mennyire megsokasodott pár évtized alatt azon helyeknek a száma, melyeket az Úrnak értünk átadott teste és az újszövetség vére megszentelt. Valahová csak eljutott az evangélium az apostoli igehirdetés nyomán, ugyanoda elérkezett Krisztus, az újszövetség főpapja…

Continue reading

Április 1.

A szeretet pedig szétáradó érzelem, olyan, mint a napfény és olyan, mint a meleg. Már most – mit ér az a meleg, melyet – ha még oly szabadon rakott nagy tűz is áraszt; amíg ég, a mellünket, arcunkat melegíti, de a hátunk már meg is fagyhat miatta; aztán elalszik –…

Continue reading

Április 2.

A keresztény ember élete állandó tavaszban kell, hogy álljon. A tavaszi nap életre kelti a földet, pázsitot von kopár mezőkre. Megindítja az élet nedveit a fákban, rügyeket fakaszt a kéregből. Színt, virágot, illatot áraszt, növést, erősödést ád. A kegyelemnek ugyanez a munkája. A mi lelkünkben és általa az egész világban…

Continue reading

Április 3.

Szentáldozásunk, szentmise-hallgatásunk, szentséglátogatásunk mindennap közelebb visz bennünket célunkhoz: hogy az Isten dicsőségében megtaláljuk üdvösségünket. A világmindenségnél jobban dicséri az Istent egyetlen szentostya – az átváltoztatás után!  Ha az Eucharisztia előtt térdelek, úgy tekintek rá, mint az istenmagasztalás, dicsőítés szerzőjére, vezérére, mesterére. Amikor a Glóriát énekelem, arra a Glóriára gondolok, mely…

Continue reading