Martin Heidegger72 a szellemnek objektivációit három csoportra osztja; a közlések (beszéd, írás), kifejezések (művészet, játék, szertartás) és szerszámok (Zeug) csoportjára. Közös jellemvonásuk, hogy ezekbe a szellem valamiképp beleszövődik, beleivódik, beletestesül. Természetes hogy nem egyenlő mértékben és arányban…
Az objektiváció körét ki kell tágítanunk: ez a nemesített növények és a szelídített, háziasított háziállatok csoportja. Ha a pattintott vagy csiszolt kovakő, a primitívek kagylókból, csigákból font ékszere, a fejlődő kultúra sátra, barlangja, házas, gazdagabb szerszámkészlete a szellem nyomait viseli, mennyivel inkább a kultúrnövények és a domesztikált háziállatok csoportja! Hiszen ezek kiválasztásában a tapasztalatot összegező megismerés, az önfenntartás, önvédelem célját szívósan, évtizedekre szemmel tartó és követő akarat, a természet folyamába belenyúló, azt nem erővel, hanem hozzásimulással nemesítő és idomító magasabb rendű életszint jelenik meg.
Az emberi szellem a kultúrában teremti meg a maga objektivációját, dolgozza bele a maga világát a természetbe, élő és élettelen anyagba.
(A szellemi lét megnyilvánulásai)