Az imádság fokai – a hangos imádságtól az elmélkedésen át a misztikus szemlélődő, kontemplatív imádságáig – Szent Ágoston által megrajzolt fokai a csendnek. Mily különös ez a csend-lépcső!
Először elhallgat a test, a nyelv, a szó; aztán hallgat a képzelet. Majd a lélek is hallgat önmagáról. Hogyan? Úgy, hogy elnémulnak vágyai, önkeresése, magával és csak magával törődése. Az önzés utolsó rezdülésének is meg kell szűnnie, hogy a lélek-csend teljes legyen.
Nemde: az ágostoni lépcsőzet ugyanaz végső elemzésben, mint Szent Teréz „Belső Várkastélyának” termei. Csodálatos palota, mely nem nyílik meg a kutató észnek, de megnyílik az imádkozó, térdre hulló embernek. És ha már megnyílt: a metafizika belép az ember fizikai életébe.
Problémái: van-e érzékfeletti világ, valóság-e a szellem, mi a forrása az időben kibontakozó élethullámnak, történelemnek, van-e Értelem, mely mindent megértet, a káoszt és kozmoszt, világtragédiát és komédiát – megoldódnak abban a pillanatban, midőn a lélek csendjében megérti, megtapasztalja, mit jelent e két szó: Mi Atyánk!
(Az imádság értékelése…)