Jézus az Isten országát új szövetségnek tekinti, melyet saját vérének a bűnök bocsánatára való kiontásával köt meg. Hivatását már előbb megjelölte: Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja válságul sokakért…
Tudatában van megváltói hivatásának, mint az a Jézus, aki Szent Pál és Szent János hitében él. Hisz Lukács szerint azt mondja: Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett vala. Halálát a szinoptikusok szerint is előre tudja, önként megy a halálba, hogy életét váltságul adja sokakért és vérének ontásával új szövetséget kössön Isten és az ember közt.
Az utolsó vacsorán meghagyja, hogy tanítványai az ő emlékezetére megújítsák azt az áldozatot, melyet ő mutatott be.
A szinoptikusok elbeszélése szerint kétségtelen, hogy a kenyér színében testét, a kehelyben vérét áldozatként adta. Ez az én testem, mely értetek adatik. A messiási ország megkapta a maga áldozatát, az emlékáldozatként bemutatandó Eucharisztiát, ezáltal nemcsak szervezetben, tanban, életformában összekapcsolt hívőközösség lett, hanem kultusz-szövetség is.
(Egyetemes vallástörténet)