Gellért nem tud egy gondolatnál megmaradni, bármennyire is mutatja, hogy tisztában van a logika és dialektika szabályaival, értelme mégsem tud ezekhez alkalmazkodni, Fantáziája olyan, mint a magasra eresztett papírsárkány, nyugtalanul hányódik széles ívekben, minden szellő kilibbenti, csak akkor tér vissza, ha erős kézzel visszarántja. Gazdag, színes ez a fantázia, de hirtelen változó tartalmú, mint a kaleidoszkóp, egység, összefüggés nincs benne, nincs központja, csak kiindulópontjai. A folyton változó szimbólumokon rajta csillog egész gondolat- és érzésvilága. Akármelyik szentírási szón, képen indul el, a következő mondatban, vagy sorban, már ott van Krisztusnál, az egyháznál, vagy a prófétáknál, de itt sem marad meg, hanem továbbvágódik.
A Szentírásnak misztikus, szimbolikus magyarázatával próbálja maga is igazolni képzeletének szabad csapongását. A szövegnek az író által gondolt értelmét kutatja, az erkölcsi magyarázatot, mely a szent szövegekből gyakorlati tanulságokat von le, és a misztikus értelemkeresést, mely a szöveget csak jelnek tekinti és írói értelmével meg nem elégedve. kutatja a jel mögött rejlő titkokat.
(Szent Gellért Bakonybélben)
