Az utolsó vacsora idején egyetlen hely volt csak a földkerekén, ahol az Eucharisztia titkait ünnepelték. Mennyire megsokasodott pár évtized alatt azon helyeknek a száma, melyeket az Úrnak értünk átadott teste és az újszövetség vére megszentelt. Valahová csak eljutott az evangélium az apostoli igehirdetés nyomán, ugyanoda elérkezett Krisztus, az újszövetség főpapja az ő megváltó áldozatával. Hisz minden apostol Őt hordozta, Vele járt. Egyszerű termek lettek színhelyei az isteni jelenlétnek. Valóban: az Ige testté lőn, és mi köztünk „sátrat vert.” Minden kápolna, templom, legyen az plébánia-templom, dóm, vagy katedrális – ezért a szentségi jelenlétért, ezért a földre szálló égi Isten-magasztalásért, hálaadásért – az Eucharisztiáért épül. Ő a központ, a szentély, az oltár érte van, és a hívek serege őt veszi körül. Valóban: tele van ég és föld az Isten dicsőségével. Az ég – azért, mert a megdicsőült Krisztus az Atya jobbján trónol; a föld azért, mert az eucharisztikus Krisztus köré gyülekezik az Egyház, és így betölt minden helyet az Isten dicsérete. Ahova a középkor és az újkor embere eljut, ugyanoda megérkezi Krisztus papja is.
(Az örökélet forrásai…)