Ő teljesen tiszta öntudattal, a bűn iszonyú voltát fenékig ismerve és átérezve – szenvedett az Olajfék-hegyén! Csoda-e, hogy lőn az ő verejtéke, mint a földre folyó vérnek cseppjei? Csoda-e, hogy mostantól kezdve egész halálig az isten Fia úgy imádkozik: én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem!
Az Isten egyszülött Fiának kellett az ő emberi természetében ezt a szörnyű elhagyatottságot éreznie. Elhagyja a világ, alusznak apostolai; a bűnnel terhelt Bárányra rája tekint a mennyei Atya – és hagyja, hogy magára vegye az átkot, a bűnnek átkát.
Mily sötétség borulhatott lelkére, hogy iparkodik menekülni belőle, hogy kéri az Atyát – de most is készen az ő akarata teljesítésére – hogy távoztassa tőle a keserű poharat! A keserű poharat a „sötétség hatalma”, a gonosz lélek töltötte meg, Krisztus ő vele vívja meg harcát. Egész életében vele küzdött, neki mondott ellent. Most következett a döntő harc utolsó órája.
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Ébersége, és imádsága is – önmintája legyen éberségünknek és imádságunknak.
Prolixius orabat. Kitartóan imádkozott.
(Az örökélet forrásai…)