Nem hangzik-e most is világszerte az iskolák katedráiról a Catilina (57) elleni uszítás, nem mosolyog-e az iskola padjaiból éppúgy, mint a tavaszi ébredésből a Carpe diem, mely milliókat űz a pillanat virágainak leszakasztására, mint ahogy a kecskéket hajtja a maradék-lombok leharapására? Nem Caesar álmait kergeti-e ma is a világ két hajtóereje: a fasizmus idelenn, délen, és a bolsevizmus északon? Világuralom, világbirodalom – ez a cézári álom, mely nem tudott beleégni Caesar hamvaiba, hanem belefészkelt a világ minden cézárutánzatának agyába és szívébe, nevezték legyen Nagy Károlynak, Barbarossának, V. Károlynak, Napóleonnak, vagy Leninnek.
De lám – megint csak a kétértelműséget hajhássza a Roma aeterna (58). Ha gyűlöletet hirdet – osztálygyűlöletet – elfelejti, hogy a gyűlölet együtt hamvad el a szívvel és az aggyal. És ha világuralomról álmodik, összetéveszti az álmot a valósággal. Hisz épp erre az álomra borult rá – épp itt, a forumon, ahol a világbíró császárok diadalívei alatt diadalszekéren vonultak a világuralom megszerzői – a legyőzött és mégis győztes barbárok által idehordott földréteg.
(Római levél III.)