Az élet (a tanulás) folyamatát tekintve olyan, mint egy nagyon részletgazdag dombormű, amit vastagon belep a homok. Ezt a fedő-homokot nekünk magunknak kell letakarítani, vagy lefújni, ha tetszik. Ha mások teszik meg helyettünk, akkor a tanulás élményét veszítjük el és nem fogjuk helyesen megérteni a tartalmát, ha idő előtt tesszük meg, akkor az ijesztő, vagy elrettentő lehet számunkra. Ha pedig túl későn tesszük meg, akkor a homok elkezd megszilárdulni és egyre nehezebb lesz lefújni és aztán szinte lehetetlenné válik.
Ezért fontos, hogy igyekezzünk időben megtenni mindent, mert a túl korán uyganannyira rossz lehet, mint a túl késő. Ha a természetben keresünk rá példát, akkor a gyümölcsöket tekintve pont ugyanezt tapasztaljuk. A gyümölcs a napon érlelt formájában lesz a legzamatosabb és legértékesebb. Túl korán leszedve éretlen lesz, túl későn pedig már romlott lehet.
