A lélek benső tartalma és értéke a halálban nyilatkoznak meg. Van élet, melyet földi tartalma alatt nagyméretűnek gondolnak – és a halálban a temetési pompa, a művészi mauzóleum sem tudja ürességét, kicsiségét naggyá palástolni. Más halottról megvalósul az Irás szava: defunctus adhuc loquitur: a halott tovább is beszél, cselekszik és hat. Ezt a hatást az élők tovább érzik és belőle megsejtik az elköltözött lélek arányait és értékét.
A Duna forrása ugyancsak kicsi ott, ahol ered; mily hatalmas folyammá duzzad folyama mire a Gellérthegy alá ér. Prohászka Ottokár nélkül az apostoli munka ma is csak csermelyek és patakok szűk medrében vinné a magyar lélek futóhomokjára az örökélet vizeit… Utolsó művével az Élet Kenyerét szegte meg a magyarság számára. A kenyér csodája az is, hogy megsokasodik, míg a földbe vetett búzaszemből százannyi terem; az is, hogy megsokasodott, midőn az Úr öt kenyérrel ötezer embert táplált. Valahogy ez a kenyér-sokasítás lehetne szimbóluma annak a ténynek, ahogy a nagy lélek nő még nagyobbra a halál után; ahogy Prohászka püspök vált termékennyé, miután teste földbetétetett.
(A halandóság porait letévén)