A keresztség is, a bűnbánat is – rokon szentségek. Mind a kettőt az isteni jóság az ördögnek, a bűnnek hatalma ellen alapította. A keresztséget főleg az első hajótörés, az eredeti bűn ellen, a bűnbocsánatot a második hajótörés, a cselekedeti bűnök ellen. Szent Jeromos azt mondja, hogy „a bűnbánat utánozza a keresztséget.”… miként a keresztség lemossa a bűnt, éppúgy mosogatja a bűnbánat könnye a lélek sebeit, melyeket a bűn ejtett rajta. A bűnbánó nemcsak a saját könnyeiben bizakodhatik. Krisztus vére mossa tisztára az embert a keresztségben is, a bűnbánatban is. Ennek a megváltó vérnek az ereje – adja az újjászületést a keresztvízben; ez támasztja fel a halott lelket a bűnbánat szentségében… A halálos bűn megölti a lelket, elrejti a sírba, mint ahogy Lázár volt a föld mélyén halála után. Akkor az Isten a bűnbánat kegyelmével életre támasztja a halott lelket. Az élet, az új, természetfölötti élet mutatkozik a bűnös bánatában és gyónásában: az Egyház pedig az ő szolgái által feloldja a bűn kötelékeit. A bűnbánat szentsége mossa megint fehérre a keresztség fehér menyegzős ruháját, ez fürdeti meg a Bárány vérében megtisztult stólát – a bánat könnyeivel.
(Az örökélet forrásai…)