A katakombák gyakori képe a híveit égi lakomával felüdítő Krisztus, a dicsőség királya.
Ott ül az égi asztalnál, apostolai és szentjei közt az úgynevezett „refrigerium”-képeken 47. Alakja alig változik, mikor a katakombák arcosoliumaiból 48 a bazilikák apszisába 49 emelkedik. Csak glóriájának fénye tündöklik ragyogóbban a mozaikok arany köveiről. Az égiek karában trónol a római Pudentiana-bazilika mozaikján, a Jelenések könyvének látomása vetíti a római Szent Pál bazilikának hatalmas diadalívére a mozaikfestő, midőn a világot ítélő Krisztust ábrázolja… A ravennai Szent Vitális-templomban az Élet királya egyik kezében a hétpecsétes könyvet tartja, másik kezével koronát nyújt vértanújának, Szent Vitálisnak. A „dicsőség királya” merevedik át a bizánci templomok Pantokrator-ává 50, Világ Urává. A kora-középkor román művészete sem ábrázolja őt másképpen. Nem is teheti, hisz Krisztus-szemléletét a bencés monostorok liturgiája táplálja. Szent Benedek Regulája pedig már bevezetésében Krisztusnak, a Királynak seregébe toborozza azokat, akik az engedelmesség fegyverével magukra öltve munkával, imádsággal akarnak neki szolgálni.
(Krisztus képe tegnap és ma)