Szentáldozásunk, szentmise-hallgatásunk, szentséglátogatásunk mindennap közelebb visz bennünket célunkhoz: hogy az Isten dicsőségében megtaláljuk üdvösségünket. A világmindenségnél jobban dicséri az Istent egyetlen szentostya – az átváltoztatás után!
Ha az Eucharisztia előtt térdelek, úgy tekintek rá, mint az istenmagasztalás, dicsőítés szerzőjére, vezérére, mesterére. Amikor a Glóriát énekelem, arra a Glóriára gondolok, mely az Úr szívéből szól az égre – az Oltáriszentségből. Az áldozati énekben odaállok én is az égi karba az angyalok és szentek karába – és arra vigyázok, hogy egybecsengjen énekükkel, melynek vezető szólamát, egész dallamát Krisztus adja, az enyém is. Nemcsak szóval, hanggal, de egész valómmal óhajtom dicsérni az Istent az Úr Jézus által. Úgy magasztalni, hogy az ő szentsége bennem is ragyogjon, az ő dicsősége – engem is megtöltsön.
Milyen hálás vagyok azért, hogy az én hangom – általam eljut az égbe, az én könyörgésem által meghallgatást talál.
Nélküle – imádságom is csak sírás volna, mint a fészkéből kivetett madáré, mikor anyja nem talál reá.
(Az örökélet forrásai…)