Az Úr irgalmának nagysága abban nyilatkozik, hogy a mi bűnbánatunkat, gyónásunkat használja fel eszközének – megmentésünkre.
Valahányszor gyónunk, ha csak bocsánatos bűnöket gyónunk is, a szentség mindig gyarapítja a megszentelő kegyelmet, erősíti a belénk öntött erényeket, a hitet, reményt és szeretetet, visszaadja szerzett érdemeinket. Ezekkel együtt azonban ád gyógyító kegyelmet is, mintegy orvosságként betegségeinkre. Tehát nem csak saját megtörődésünk, gyónásunk hat ránk gyógyítólag, nem csak az elégtételi cselekmények erőfeszítése segít bűnös hajlamaink kiirtásában, hanem maga a szentség gyógyító kegyelme is. Ez az az olaj, melyet az irgalmas szamaritánus önt a mi sebeinkre. A szentség által az Isten működik bennünk; az Isten segít minket a bűn elleni harcban, a rossz szokások leküzdésében, a bűnök irtogatásában, sebeink gyógyításában. A bűnbánat szentségéhez való gyakori járulás biztosítja számunkra azokat a segítő kegyelmeket, melyekre a lelki harcban szükségünk van. Ha a lelkiéletben előre akarunk jutni, akkor ezt a szentséget nem szabad elhanyagolnunk. Erényeink általa szilárdulnak, erőnk belőle táplálkozik.
(Az örökélet forrásai…)