Kékkő vára kicsi védőseregével nem tudja felfogni a (török) támadást. A kapitány a szomszédos városokba küldi segítségkérő levelét.”Immár rajtunk az ellenség. Az Úristennek ajánlottuk lelkünket. Úr Krisztus által ezrét támadjatok fel fejenkint kicsintől fogva nagyig, mert ha mirajtunk kezdték, rajtatok végzik, ha fel nem támadtok. Ne szánjátok véreteket hullatni Krisztusnak tisztességéért s az körösztény hitőtőkért. Lám a pogányok készök az ő hitetlenségükbe meghalni, hát ti miért nem támadtok fel az igaz hit mellett. Ez utolsó írásunk. Kékkőbe 17. júli 1575. Romhányi Péter.” Kékkő rövid ostrom után elesett, Ez utolsó levél nem magában álló, társtalan hitvallása a végvári magyarnak.
„A magyar politika kockázata aránytalanul nagyobb volt, mint a többi európai nemzet esetében, tehát nagyon sok felelősségérzetet követelt. A veszélyes élet a magyarság részére nem volt filozófiai követelmény, hanem életkörülményeinek legdöntőbb eleme, amelyet nem látni nem lehetett. A magyar politika távlatában Mohács óta az élet vagy halál állott; a magyarságnak élnie kellett, a politika mindenkori célja primitíven a létfenntartás volt.”
(Kereszténységvédő öntudatunk)
BR