A bérmálással Krisztus teljesen birtokába veszi az embernek lelkét, a maga szolgálatára foglalja le. Ezért meg is jelöli újra a keresztség pecsétjével megjelölt embert – a bérmálás szentségi jegyével. Az ószövetségben gyakran olvasunk olajjal való megkenésről. A főpapot, a királyt kenték fel olajjal. Az ószövetségi főpap is, a király is – a Megváltónak volt az előképe. Ezért nevezte az ószövetség a várt Megváltót Messiás-nak, Fölkentnek. Ezt a nevet hordozza a mi Urunk, aki valóban a megígért Messiás, görögül: Krisztus, azaz Fölkent. Nem olajjal, hanem az isteni természetnek az ő emberi természetével való egyesítésével, az unio hypostaticá-val 38 kente fel őt az Atya a világ királyává és főpapjává.
A bérmálás szentségéhez szolgáló olajat illatos balzsammal keverik, hogy ezáltal még szemléletesebben fejezze ki azt, hogy ez a szentség a Szentlélek kegyelmének és adományainak bőségével tölti meg az ember lelkét. Az antik világban olajjal kenték meg testüket a vívók a küzdelem előtt, hogy testi erejüket, ügyességüket fokozzák. A bérmálás Krisztus katonáivá tesz bennünket, és megadja az Úr katonájának teljes fegyverzetét.
(Az örökélet forrásai…)