Március 6.

Távolság- és közelségérzés, úgy változik a vallásos kedélyben, mint napfény és árny a Madonna templomában. Vannak, kiket Istenben a fölség, szentség inkább aláz, porszemmé zsugorít össze; vannak, akik úgy úsznak a Fölség fényében, mint a fénylő por a Bazilika kupolájában. Ne felejtsük el: az evangélium jó hír: az Igéről, aki testté lett, hogy közöttünk lakozzék, Az olasz nép nem esett át a hitszakadáson, a protestantizmus tagadásain; mint hívő él hívő népközösségben, keresztvetését, olvasó-mondását, térdelését és ereklyecsókolását nem kíséri ferde pillantás és gúnyosra biggyesztett száj honfitársai részéről. Ezért maradt: gyermeklelkű hitében, vallásos életben… A fiatal olasz anyák, édes eleven, angyalszemű gyerekekkel, ráncos képű, korán vénülő asszonyok. Pár idegen dáma. Férfi kevés van. .Zarándokok, utazók és kirándulók. Csendben mennek. Kit a hely szentsége, kit a táj szépsége ragad meg és int belülről csendet. Vasárnap dél van, lenn és fenn szólnak a harangok, a hegyen ünnepi nyugalom. A templom előtt pár kegytárgyas bódé Megkap az áhítat, mely ezeken az asszonyokon látszik. Mi hozza őket és mit visznek a Szűzanya elé?

(Szent Lukács Madonnája)