A másvilági út előtt így könyörög az Egyház és ajánlja magunkat az isten irgalmába: „Kedves testvér, a mindenható Istennek ajánllak oltalmába, aki téged teremtett; hogy midőn az emberi természet adóját haláloddal leróttad, visszatérhess Teremtődhöz, aki a föld sarából alkotott. A testből kiszálló lelked találkozzék az angyalok seregével; legyen boldog nyugvóhelyed a pátriárkák ölében… Jézus Krisztus ünnepélyes szelíd arca ragyogjon rád. Adjon neked örök helyet maga mellett.” Az Úr Jézusnak szelíd és ünnepi arca jelenik meg előttünk a men˝ˇnyei boldogságban. Az az arc, melyet letakarva annyiszor szemléltük itt a földön az Oltáriszentség színei alatt. Ott, revelata facie, leplezetlenül, el nem takarva vár bennünket, hogy színről-színre láthassuk és látásának örök boldogságában megpihenjünk.
Szent Pál mondja: Vágyódom feloszlani és Krisztussal együtt lenni. Ha csak a feloszlást tekintenők, nem vágyódhatnánk a halál után; de ha eredményére nézünk, hogy halott testünk is feltámad dicsőségben az utolsó napon, akkor: cupio, kívánom a halált. Hisz általa érem el életem célját, odaborulhatok Mesterem Szívére, aki magát adta értem.
(Az örökélet forrásai…)