Újév
Befejeződött a Szent Karácsony nyolcada és megint itt állunk egy új esztendőben. Oly kedves ez az elnevezése az esztendőnek: annus salutis 7, az „üdv” esztendeje; a betlehemi éjszaka után – nincs már több éjszaka, most már csak az üdvösségnek vannak órái, napjai, évei. Valahányszor egy-egy újév ránk köszönt, megújul számunkra az Úr biztosítása: ma lett üdvössége e háznak. Megint kaptunk egy új évet, már megint kezdődik számunkra az üdvösség ideje. Természetes, hogy üdvösségünk a Jézus nevében, az Úr erejében van. Az esztendő is csak akkor az üdv ideje, ha Jézus nevében kezdjük, folytatjuk és végezzük. Azért jó, hogy mindjárt azzal kezdődik az újév, hogy „nevezteték pedig Jézusnak, azaz Megváltónak.” A régi év befejeződött, ráhagyta az újra a múló napok gondját, baját, a jövendők aggodalmát, az örökkévalóság reményét és rettegését.
Gondokkal kezdődik az esztendő, gondokkal, melyeket a Szilveszter nem vitt el az ő tarsolyában, A gondokból mindig csak annyit tartson meg, amennyi egy napra szól, hisz az Úr mondja: elég a napnak a maga gondja; a jövőt, a holnapot bízza az Megváltóra.
(A levelezésekből)