Szent Tamás [8] sohasem egyoldalú, nem részletekben pepecselő, hanem az egészben látja a részt, a történelemben az eseményt, az Istenben az eszmét és eszményt, a valóság sokoldalú vonatkozásaiban az embert, a testben, anyagban a halhatatlan lelket. Realizmus és kidolgozott összhang az ő világa, melyben a valóság, az értékek rendje hierarchikus összecsengésben árad az ősokból, hogy a megértés és a hit útján visszalendítse ősforrásához az Isten felé nyugtalankodó ember; ezért lettek gondolatai, eszméi az újkor csírái, ezért bomlik vissza a káoszba minden törekvés, mely az ő útjáról letér.
Ezzel egyúttal tanítómestere a mi korunknak is. Hogy az apokaliptikus időkben, amikor a Nyugat, sőt Európa vesztének előjeleit látjuk, ne kapaszkodjunk az óvilág pusztulására szánt deszkáiba, hanem keressük meg a fejlődés irányvonalait és járjunk rajta bátran. Az ót az újjal most is a természet alapjai és a kegyelem viaduktjai kötik össze, ne romboljuk az alapokat, mert megtörnek a rájuk épített ívek. Pártcélok, hírverés, pillanatnyi érdekek, személyi ellentétek ne befolyásoljanak az igazság kutatásában.
(Mit jelent Szent Tamás személye és műve?)