Misztika ott van, ahol misztérium van, misztérium pedig ott van, ahol az ember a Kerubok 11 Sanctus-ával 12 tud leborulni a fénnyel és titokkal leplezett istenség előtt. Van a Karácsonyban fény, titok is. Betlehem fölött hangzik a Sanctus 13 is, a Glória is. Van fény a karácsony-éjszakában; ragyog a csillagokról a barlangba, villog az angyali szárnyakról; még több fény sugárzik a Szűzanya szívéből: a hit világossága, az ígéretek beteljesülésének biztonsága, a próféták látomásainak jelenvalósága.
De még több a titok, még több a homály, a betlehemi éjszakában: a világtörténelem legnagyobb ténye: az istálló jászolán keres színhelyet; a Földalkotó magára veszi a földből alkotott emberi testet, hogy elrejtse vele a Magasságbelinek glóriáját. Fény és homály: a karácsonyéj tele van a legnagyobb kontrasztokkal, csak a kontrasztok szövik a misztérium leplét. És ezen a fátylon szem át nem hatol, ezt a homályt az ész világossága át nem töri. A misztérium lelke kontrasztokból szövődik, a Karácsony misztériuma próbára teszi az észt és a szívet. Az ész nem tudja feloldani a karácsonyéj ellentéteit, és ha hite nincs ellenmondást olvas ki a pólyába takart Mindenhatóról.
(Az elveszett paradicsomtól…)