Azt mondják, hogy a történelem szekerét nem lehet visszafordítani. A múlt végérvényesen eltűnik az idő sodrában. Az imádkozó ember a múlté, meghalt már, nem lehet halottaiból feltámasztani. Frázisokkal nehéz vitába szállni. Ellenük tények beszéljenek. Amerika, az evilági, egocentrikus irány hazája, mely az üzleti haszon mértékét veti minden értékre, éppen a pragmatizmus bölcseletével talált rá az imádság értékére. W. James a vallásos zsenik lélektanának elemzésével mutatott rá a vallásban, az imádságban rejlő életértékekre, melyek az emberi öntudat felfokozását, az erkölcsi és tevékeny energiák gyarapítását szolgálják.
Azok, akik transzcendens értékvilágról tudni sem akarnak, kénytelenek az imádságból fakadó életértékeket észrevenni.
A világból a rosszat, a betegséget, halált csak a vallásos gondolkodás erős önszuggesztiója űzi ki; az egocentrikus ember is visszatér az imádsághoz. A pragmatizmus itt csak a régi közmondást igazolja: aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. A mai világkatasztrófa éppúgy megtaníthatja az embert imádkozni, mint egy tengeri vihar.
(Az imádság értékelése…)