Mivel minden emberi cselekvés kiindulópontja az értelem és az akarat, az Isten a megszentelő kegyelemmel ékesített lélek értelmét és akaratát a ténylegesítő és segítő kegyelemmel hozza mintegy mozgásba, megvilágosítván az értelmet és megindítván az akaratot a kegyelem természetfölötti erejével.
A házasság szentségi kegyelme nem pusztán ornátusa, dísze a léleknek, hanem életfakasztó, tevékeny erő. Nemcsak megszentel, azaz lefoglal az Isten szolgálatára, hanem erőt is ád a házassági hivatás Istennek tetsző gyakorlására. Hogy milyen irányúak ezek a segítő kegyelmek, melyek a házastársak lelkét az üdv tényeire indítják, ezt Szent Pál kifejezi akkor, amikor a házasságot Krisztus és az Egyház egyesüléséhez hasonlítja. Azt mondja ugyanis, hogy Krisztus táplálja és ápolja az ő Egyházát: Nutrit et fovet eam 20. Táplálja és ápolja tehát az egyháznak azon tagjait, akik a házasság szentségével az ő „nagy misztériumát” fejezik ki.
A segítő kegyelemnek első és fő célját abban látjuk, hogy magát a házasságot, a házasságkötésből, mint szentségből származó köteléket (vinculum) fenntartsa, erősítse.
(A házasság szentségi kegyelme)