A klasszikusok csak az igazság sugarában bontják ki nevelő értékeiket. Az igazság pedig az, hogy világszemléletük és életigazodásuk sokban ütközik a kereszténységgel, és hogy a keresztény iskola nem azzal ér el hatást, ha szemet huny a tény előtt, hanem azzal, ha az antik világszemléletre, életirányra is alkalmazza a szentpáli elvet: Lex paedagogus in Christum 26.
Az ószövetségi törvényről volt itt szó; azt is meg kellett haladni, azon is túl kellett jutni, hogy Krisztust alakítsa ki híveiben. Ez a túljutás az ószövetség életformáján is kettőt kívánt: megtagadni benne azt, ami elvon, elszakít Krisztustól; fejleszteni, tökéletesíteni benne azt, ami az új életnek is értéke. A mi pedagógiánk a keresztény humanizmus embereszményét kialakítja. Ezt is azon az alapon, hogy a kegyelmi rend ráépül a természet rendjére; hogy az antik kultúra, bár a maga egészében a natura lapsa-ból 27 fakadt. Mégis legfőbb vonásaival és értékeivel azt az embereszményt állítja elénk, melyet az ember a maga természetes erőivel, ésszel, akarattal, dolgoz ki önmagán, így marad a keresztény humanizmus mindig a mi nevelési eszményünk.
(A keresztény humanizmus)