Bizony más volt az a néplélek, mely valaha a nőiség és anyaság eszményét ezen képekbe vetítette és ezekről szívta magába az élet örömét, vigasztalását, mint az a lélek, mely a hitújítás óta elhúzódott a templomtól, hagyta rommá válni és most egy jókora falu csak a szomszéd faluval társultan tud egy tanterembe való gyermeket az iskolás korig felnevelni. A mai Veleméren nem a Mária-kultusz virul, de virul helyette az egyke… De másként értékelte az a világ az emberi életet, a halhatatlan lelket, mely a szentély jobboldalán Szent Ágoston püspök alatt ott látta Szent Mihály arkangyalt 33, a „Michael, praepotitus paradisi”-t 34, kezében a mérleggel, melynek egyik serpenyőjében ott a lélek, a másikon pedig a bűn súlya, melyet az ördög nyom lefelé, hogy a mérleg az ő javára billenjen. A szegény lelket csak az őrzőangyal támogatja, hogy a mérleg egyensúlyban maradjon. Ma tán mosolyra gerjeszt ez az ábrázolás. A mai lélek elvesztette a „pondus aeternitatis”-t, az örökkévalóság súlyát, mely életcélt adna neki és vele a kegyelemből fakadó erkölcsi életet, az emberi tetteknek az örökkévalóság szemszögébe való irányítását és ebből való mérlegelését.
(Velemér)