A szentek is átélik a lelki-szárazságnak nevezett állapotot, melynek ép a kellemes érzelmi mozzanatok hiánya a jellemzője. Istenszeretetük akkor is intenzív marad, hiszen ilyen állapotban is heroikus erőfeszítéseket tesznek az Istenért, az erkölcsi erények megtartásáért. Ebből látszik leginkább, hogy a szentek istenszeretete nem pusztán érzelmi tény (legkevésbé sorolható az érzéki élmények közé, bár ezekre is visszahat), hanem főképp az akarat ténye, mely erejét, intenzitását megőrzi az érzelmek intenzitása nélkül is.
A heroizmus, a hősiesség, melyet a közvélemény és a kánonjog a szentek erényeinél megkíván, szintén az akarat intenzitására vezethető vissza. Semmiképp sem jelenti a puszta érzelmi intenzitást, mert az érzelmek bárminő erőssége nem elég ahhoz, hogy valaki szent legyen. Az akarat ereje, intenzitása önmagában nem mérhető, csak eredményeiben, hatásaiban.
A heroizmus, mint a szentek erényeinek akarati erőssége (hősiessége) azokon a tényeken fedezhető fel, melyek amaz erényből fakadnak, továbbá azon akadályokon, melyeket gyakorlásuk, megvalósulásuk céljából le kell küzdeniök.
(A szentek lélektana)