Minden kultúra, legyen az indián, babyloni, egyiptomi vagy földközi tengeri – a természet adta lehetőségeknek, az emberi ész és kéz munkája által való kidolgozásából, alakításából fakad.
Ezt a forrást, ezt a kultúrtényezőt a nemzetek apostola nemcsak szóval hirdeti, hanem saját kezével is gyakorolja, mint a sátorlap-készítés fizikai munkáját… abból ő maga számára kenyeret teremt, hogy ne szoruljon híveire, bár joga volna – szellemi munkájából, az apostolkodásból és az oltár szolgálatából megélni…
Szent Pál hirdeti a munka általános kötelességét (aki nem dolgozik, ne is egyék – ő mondja ki), hirdeti az emberiség egyetemes szolidaritását abban a formában, melynek minden szocializmus és demokrácia csak torzított leegyszerűsítése.
Az egyén és a társadalom, az individualizmus és a kollektivizmus ellentétét ő Krisztus misztikus testének egységében oldja fel, melyben az egyház minden munkája, imádsága, szenvedése – valamiképp az egész szervezeté lesz, mégpedig azért, mert az egyén tagja az egésznek, tagja annak a szervezetnek, melynek Krisztus a Feje. …
(Tre Fontane)