Január 30.

Ha a természet az Isten nyoma, és ha a lélek az Isten hasonmása – akkor ugye nemcsak a nyomról lehet követeztetni arra, aki saját nyomát a természetbe belevitte, nemcsak a képről lehet következtetni arra, aki saját képét belénk, lelkünkbe rajzolta, hanem megfordítva is – az Istenből, az ő lényéből, az…

Continue reading

Január 31.

Az új Esztergom úgy épül, mint a civitas Dei 23; falai közt Boldogasszony temploma emelkedik, körülötte a királyi palota szomszédja az érsek házának és a monostornak.  A kereszténnyé vált Esztergom a bazilikába beépíti a régi, római vár köveit, oszlopait, az érseki trónszék márványa is antik művészet kezenyomát viseli. A pogány…

Continue reading

Február 15.

Ha jobban beleásnánk ebbe a talajba, melyen a magyar történelem viszontagságait a Tisza folyton változó, élő, száraz vagy holt medrei (a nép oly találóan nevezi Dögtiszának az itteni holtágat) jelzik, tán még meglátnók azt, hányszor volt már a magyarnak s mostanihoz hasonló szomorú szüretje. A magyar nép mindig gazdag szüretet…

Continue reading

Február 16.

Ha az ember András király alapítólevelét, majd fiának, Dávid hercegnek 1090 táján kelt adománylevelét olvassa, akkor megérti azt is, hogy a „szent hajdannak” ez a mesébe illő alkotása az ősi magyar vallásos élménynek köszönheti létét, az üdvösségvágynak, a lélek másvilági életéről való gondoskodásnak. A Szent István korában még pogány Árpád-ivadéknak…

Continue reading

Február 17.

Ez a templom a tabernaculum Dei, az Isten sátra az emberek közt. Az ember itt oly közelnek érzi az Istent. A festő sem beszél jelképekkel, mint a gótikus művészet egy csoportba festi az égieket, szentjeiket és az élőket. Mi alpesen túli emberek sokszor megütközünk azon, mily otthonosan, úgy érezzük: tiszteletlenül…

Continue reading

Február 18.

Bizony más volt az a néplélek, mely valaha a nőiség és anyaság eszményét ezen képekbe vetítette és ezekről szívta magába az élet örömét, vigasztalását, mint az a lélek, mely a hitújítás óta elhúzódott a templomtól, hagyta rommá válni és most egy jókora falu csak a szomszéd faluval társultan tud egy…

Continue reading

Február 19.

A nagyságos Duna hosszú ívvel nyújtózkodik Almástól az esztergomi várhegy felé, mintha a hegy lábánál meg akarna állni, hogy a hegy gyönyörködjék a folyó tükrében. Messziről dunántúli dombok hullámos hada kíséri. A várhegy előtt kettéválik a folyó, két karjával szigetet zár be. A párkányi híd könnyed ívei lebegnek a tovazajló…

Continue reading

Február 20.

A szeretet kötelékét ne gondold gyengének, erőtlennek! Mert hiszen ez a bor – Krisztusnak, a szőlőtőnek éltető nedűje. Te vagy a venyige, ebből a szőlőtőből sarjadtál, belőle élhetsz termékeny, boldog életet, mindaddig, amíg a halálos bűnnel le nem szakadsz róla. A szeretet köteléke erősebb lehet, mint a halál. Azon túl…

Continue reading

Február 21.

Megszoktuk már, hogy a mai világnak a középkoritól való különbségét a gyárkémények és a kőcsipkés tornyával égbeszökő dóm egymás mellé állítása jelképezze. Ez a szimbólum sokat mond annak, aki kultúrák arcáról tud olvasni. A dómok a város szívében álltak, napkeltekor feléjük indult a nép; a gyár – bármen˝ˇnyire tolakszik befelé…

Continue reading

Február 22.

Az emberi lélek létének, mibenlétének megismerése nehéz bölcseleti feladat. A filozófiatörténet kezdetei óta benne van ez a kérdés az emberi gondolkozás sokszor tekervényes és zűrzavaros pályájában. Hogy a gondolkodó ember nem tudja megismerni azt, ami legközelebb esik hozzá, ami legbensőbb mivoltát alkotja, saját lelkét, az mindenesetre különös jelenség. De vajon…

Continue reading