Az anyaszentegyház nagyszombat hajnalán ünnepli liturgiájában az ősevangélium beteljesedését. Felujjongva magasztalja a második Ádámot, Krisztust, aki helyettünk az örökkévaló Atyának lefizette Ádám vétkének árát és az ősi bűn adóslevelét önnön vérével eltörölte. „De csodálatos a Te jóságod hozzánk ereszkedése!” – így kiált fel az egyház – de felfoghatatlan a Te szereteted: hogy a szolgát kiváltsad, Fiadat általadtad! És Ádám vétke kellett hozzá, hogy Krisztus halála engesztelje! Szerencsés a vétek, melynek ily nagy Megváltó kellett… A bűn, a romlás; az asszonytól vette kezdetét. A megváltás is az asszonytól veszi kezdetét. Évának számkivetett fiait Szűz Mária mentette ki a számkivetésből. „Az Isten asszonytól, de szűztől kívánt megtestesülni, hogy hasonlót hasonlóval fizessen, a rosszat jóval gyógyítsa, a bajt okozó tövist kitépje, a bűn adóslevelét eltörölje. Éva volt a tövis, Mária lett a rózsa. Éva tövise sebzett, Mária rózsája szíveket élesztett. Éva tövise halált okozott, Mária rózsája üdvös sorsot hozott. Máris szüzessége által volt fehér rózsa; mert szerette Istent, piros, mert szeretetből megsajnálta az embert.”
(Szűz Mária élete)