Krisztus, aki megdicsőült emberi természetével az égbe szállott, tehát messze távozott tőlünk, az ő szívének önfeláldozásával, szeretetével, áldásaival, kegyelmével itt van köztünk. A megváltás kegyelmének megszerzésében az ő emberi természete működött közre, mint az Istenség eszköze. Krisztus az ember, szenvedett és halt meg értünk. Krisztus emberi természete, mely állaga szerint az égben van, a szentségekben mindvégig közli velünk azokat a kegyelmeket, melyekkel az örök életet akarja számunkra biztosítani. És ezt teszi minden egyes szentségben, nemcsak az Oltáriszentségben. Krisztus emberi természete tehát, bár állaga szerint az égben van, működésével áthatja a szentségeket.
Bármennyire haladjon is a technika, egyet sohse fog elérni: hogy t.i. az ember valósága, állaga szerint ott legyen időveszteség, az út megjárása nélkül, ahová épp kívánkozik. Járhatunk ugyan a szelek szárnyán repülőgéppel, de a gondolat, a szellem szárnyain csak vágyaink járnak ezután is. Egyedül Krisztus, aki elsőszülött minden teremtmény előtt, van ott emberi természetének állaga szerint is, ahová szíve szerint kívánkozik.
(Az örökélet forrásai…)