A bérmálás kiszolgáltatásában három mozzanat van, mely a krizmával (45) való megkenés szertartásában egyesül: a kézrátétel, a krizmával való kenés, a kereszttel való megjelölés.
Az Üdvözítő a kézrátétel jelét maga is többször használta. Ezzel a jellel gyógyított betegeket, ezzel áldotta meg a hozzája vezetett kisdedeket. Miután megígérte tanítványainak a Szentlelket, mennybemenetelekor „kezeit felemelve megáldotta őket”. A mennybe szállt Üdvözítőt a földdel, az ő Egyházával – ezek az áldásra emelt karok kapcsolják össze. Helyetteseiként az apostolokat hagyta a földön. Az apostolok, miután pünkösd napján vették a Szentlelket, és az egybeseregletteket megkeresztelték – a Szentlelket a megkeresztelt hívekkel kezüknek rájuk való tevésével közölték, amiről az Apostolok Cselekedetei tanúskodnak. A kézrátétellel Krisztus teljesen birtokába veszi az embernek lelkét, a maga szolgálatára foglalja le. Ez volt a bérmálás szentségének az apostolok által való kiszolgáltatása… Az Egyház továbbadja ezt az áldást. És hogy igazán hatékony áldás legyen, ezzel a jellel közli a legjobb vigasztalót, a lélek édes vendégét, felüdítőjét, a Szentlelket.
(Az örökélet forrásai…)