Elmúlt egy század, mely a zsoltárok, templomi énekek helyett a munka szent dalát akarta énekelni, de a munka rabszolgaságba ejtette és már kurjongatni se tud gépei mellett.
A dómtornyok és gyárkémények jelzik a középkori és a mai ember értékvilágának gyökeres különbségét. Mind a kettőben meglátszik az ember értékvilágának felfelé törése. De a kémény a mai kultúrának csak kormos füstjét eregeti a magasba; magukból a kultúrértékekből semmi sem kerül az áldozat oltárára. A mai ember kultúrája e világon marad.
A dómokban minden érték a magasba vágyott; az anyagi kultúra és a művészet szimbóluma volt annak az értékpiramisnak, melynek csúcsáról az isteni életnek, az égből jövő kegyelemnek erezete járta át az emberi értékvilágnak, az erkölcsnek, tudásnak vallásnak hatalmas organizmusát. Mi az alapja a mai és a középkori kultúra ezen szembeszökő különbségének? Nyilván nem lehet ez oka – maga a munka, hiszen munka kell minden idők kultúrértékeinek kitermeléséhez; a dómokat éppúgy a munka építette, mint a gyárkéményeket. Az imádságnak az élet ritmusában való jelentősége lett más a két világ között.
(Az imádság értékelése…)