A keresztény Róma eltemette a régi Rómát. Vele a világimpériumot, a földnek egy jogar alatt való egyesítését, melynek a célja minden földi hatalomnak, vagyonnak, dicsőségnek, uralomnak egy kézben való egyesítése. Ez a civitas diaboli, „Neked adoma föld országa kincseit”. Krisztusnak nem ez kell. A katolicizmusnak más a struktúrája, abban nem a farkastej hanem a Bárány vére ömlik.
A katolicizmus azt tartja: jobb adni, mint kapni. A világimpérium univerzalizmusa megfordítva, azt vallja: adni nem jó, csak kapni. Ez a farkas-étvágy benne van ebben a nacionalizmusban, mely most a világot darabokra tépte. És ne gondold, hogy a farkas megváltozott akkor, ha áldozatát széttépte. Aztán ugyanis – megeszi. És ha jóllakott – pihen, majd új prédára néz.
Ásnak, sokat ásnak Rómában. A Capitolium farkasai most ketrecben vannak. Azoknak jut eleség. Igazán nem szeretnék a ketrec közelében lenni, ha egyszer kiszabadulnának. Na, nem ijesztgetem magamat. A Szt. Péter templom kupolájára nézek; alatta pihen a galileai halász, aki a legyőzött civitas diaboli-ra ráépítette a mennyek országát.
(Római levél. I.)