Íme Krisztus: a jel. Az érzéki, emberi, látható természet benne: jel, melyből megismerjük az emberi természettel egy személyben egyesült Igét, a második isteni személyt,
Az Úr magára alkalmazza a legtitkosabb jeleket, mikor önmagát az élő kenyérnek nevezi, vagy apostolainak ezt mondja: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők.
Amikor halálával a világot megváltotta, a keresztfát tette az üdvösség jelévé; ezért Szent Pál szerint: „nekünk dicsekedni kell a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, melyben a mi megváltásunk, életünk és föltámadásunk van; mely által megváltott és megszabadított minket.” Hogy a mi Urunk az ő megváltását, melyet a keresztfán szerzett, ránk alkalmazza, hogy megváltó vérének áramát ránk kiontsa, kegyelmeit velünk közölje: azért alapított a szentségeket, mint az ő megváltásának kegyelmeit velünk közlő szent jeleket.
Ezért adott hatalmat az apostoloknak, hogy kezük rátételével a Szentlelket közöljék, Ő maga vette a kenyeret és bort és saját testévé és vérévé változtatta őket. Tanítványaira rálehelt és megadta nekik a bűnök bocsánatának hatalmát…
(Az örökélet forrásai…)