Horatius az alkotásban látja a múlandóságnak alávetett életet meghaladó, ércnél maradandóbb emléket. A krisztusi értékrendnek más a mérőeszköze. A személyi értékeket helyezi a tárgyak fölé; a lélek maga több, mint a múmiát megőrző piramis, a történelem nem ad igazi halhatatlanságot, bármilyen alkotásokban, sikerben nyilatkozzék is meg. Azért állítottuk elsősorban az embert, a tudóst, a szentet magunk elé Szent Tamásban.
Nem mintha ezzel azt akarnánk mondani, hogy műveinek, gondolatainak századokra sugárzó bölcseleti és hittudományi rendszerének csak történelmi, tehát múló és nem időfeletti az értéke. Mert minden tudományos rendszer annyiban időfeletti, amennyiben megközelíti, magába foglalja, kisugározza az örök igazságot…
Azt mondhatná valaki, messze áll a mi korunk Szent Tamástól, mások a feladatai. Akkor delelőjén állt a középkor, az ég és a föld között gótikus tornyok volt a híd, a középkor emberét az imádság gesztusa jellemezte, a mai embert a munka gépies üteme. Akkor a hit uralkodott a tudás fölött, ma a hitet legyőzte a tudomány.
(Mit jelent Szent Tamás személye és műve?)
BR