Az ember néha nemcsak mint az ország tagja értékes, hisz lelke, üdve egyéni értéket jelent. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja. Meg kell találnia az elrejtett kincset, gyűjtenie kell az élet kincseit az örök életre, megőrizni a menyegzőre a menyegzős ruhát és olajmécsét készen kell tartania. Az ember egyéni értékeléséből származik Jézus erkölcstanának individualizmusa. Ez azonban nem kerül ellentétbe az Isten országának szervezetével.
Az embernek be kell állnia a munkába, még ha csak este kap is megbízást, hogy bejuthasson az Atya országába, ahol sok lakás van. Bűnbánat, hit, megkeresztelkedés teszi az Isten országának tagjává az embert. A másvilági élet boldogságát az Atyánál való lakás, a Fiú menyegzőjén való részvétel képeibe öltözteti. A kárhozat az Isten országából való végső kizárás és szenvedés az örök tűzben.
Az egyéni élet másvilági sorsa akkor dől el, midőn a halál megjelenik, mint tolvaj az éjszakában. Az utolsó ítélet, melyet a test feltámadása előz meg; az emberi történelem lezárása, az ítélet tárgya elsősorban az embereknek egymás iránti tettei.
(Egyetemes vallástörténet)
BR