Az újszövetség kritikájának jelszava lett a történelmi Jézusnak a hit Jézusától való megkülönböztetése… szintén nem a történettudomány eredménye, hanem hitetlenség-palástoló előfeltevés.
E szerint a történelmi Jézus nem művelhetett csodákat, nem mondhatta előre Jeruzsálem elpusztulását, nem támadhatott fel halottaiból. A kereszténység forrásaiból csak az lehetett „történelem”, amiben semmi természetfölötti vonás nincs.
Ezzel az állásfoglalással szemben épp a történettudomány érdekében hangsúlyoznunk kell azt, hogy sohasem igazolt bölcseleti előfeltevések nem adnak jogot a történelmi források viviszekciójára… A vallástörténet, mint a tények tudománya: nem tehet mást, minthogy megrajzolja a források alapján Jézus arcának vonásait, tanának, tevékenységének körvonalait: ez lesz a történelmi Jézus képe. Vázolja továbbá azt, hogyan tükröződik a történelmi Jézus az apostoli kereszténység hívó tudatában. Ezen két ténynek, a történelmi Jézusnak és az őskeresztény hit Jézusának vallásbölcseleti, teológiai értékelése nem tartozik a vallástörténet feladatai közé!
(Egyetemes vallástörténet)