Május 4.

A természet és a lélek énekeit – a szeretet ihleti. Az apostolnak az az ének, melyet a szüzek énekeltek a Bárány trónusa előtt – új ének volt! Pedig ő is hallott elég éneket a földön, hisz az Ő népe is szeretett dalolni. Ismerte azokat a nászénekeket, melyek a menyegzőkön felhangzottak. Ismerte az Énekek Énekét, mely a földi nász képeivel dalol a Szentírásban égi szerelemről. Sokszor hallotta a zsoltárokat a jeruzsálemi templom karainak előadásában. Mégsem ismert egyik énekben sem arra, melyet az égben a szüzek énekeltek. Canticum novum, új, sose hallott ének volt előtte.

Ez az új ének azok lelkében csendül fel, akik a földön szívüket egészen Krisztusnak adják, senkit melléje, vagy eléje nem helyeznek, szeretetüket iránta – mással meg nem osztják, testüket szeplőtelenül, szűzen megőrzik. A szűzi tisztaság virága az Üdvöztő édesanyjában bontakozott ki először, szépsége, pompája az Istent teremtette a földnek. Ez volt az új világ nyitánya, a praeludium 63 – a Canticum novumhoz. A „nagy titokról,” Krisztus szerelméről énekelnek. Égi szeretet éneke ez: az örök szeretet nászéneke.

(Az örökélet forrásai…)