Hogy mi a középkort nem értjük, abban van ugyan igazság, de ezt nem annak köszönjük, mintha a kereszténységre kevésbé volnánk fogékonyak, mint a jámbor nyugatiak, hanem éppen fordítva, annak, hogy a nyugat kevésbé jámbor szellemi mozgalmai: a humanizmus, a renaissance, protestantizmus, racionalizmus, liberalizmus – a „sötét” középkortól való iszonyodást éppúgy belénk oltották, mint a nyugati népekre.
Ezen különben is igyekszünk segíteni. Nem utolsó eszköze ennek hitéletünkben középkori magyar szentek kultusza, újabb történelemszemléletünk (Hóman: Magyarország, mint európai nagyhatalom 71) terjedése, a középkor forrásanyagának összegyűjtése. Ezek arról is meggyőznek mindenkit, hogy a magyar középkor szellemisége nem volt alábbvaló egyetlen nyugati népnél sem. A világnak adtuk a legszebb királyeszményt, a férfiúi tisztaság példányképe is nálunk ragyogott fel, a keresztény karitász csillaga – Erzsébet – nemde – tőlünk származott! Mi nemcsak átéltük Krisztus hitét, hanem véreztünk és elvéreztünk érte… nem a föld, a magyar lélek volt a kereszténység védőbástyája.
(A magyarság és Európa)