Hogy a munka, a fizikai és szellemi munka – tényleg újkultúrának vált forrásává, hogy átalakította a föld színét, azt a keresztény kultúra világot átfogó alkotásai közt – a Tre Fontane is igazolja. Jó, hogy itt eszme, történelem és valóság úgy összetalálkoznak. Mocsarak lecsapolása, vadvizek szabályozása mellett itt találod Szent Benedek fájának késői ágát, a trappistákat, akik a fizikai és szellemi munkát ma is Szent Pál módjára egyesítik. Építenek monostort, díszítenek templomot, találékonyságukkal orvosságot készítenek a méregből, munkájuk kamatjából művészeket foglalkoztatnak, hogy itt Szent Pál vértanúságának helyére az anyagi és szellemi kultúra halhatatlan emlékeit állítsák és fenntartsák. És mindezt teszik a „corpus Christi mysticum” 51 kicsinyített másának átélésével – a Krisztust helyettesítő apát vezetése alatt álló monostori közösségben. Ilyen monostor valóban mintája a keresztény munkaközösségnek; család és nem szakszervezet; otthon és nem gyár; közösség, communitas, melyet a szeretet és a hagyomány köt össze, nem erőszakkal és gyűlölettel összehajtott kollektivizmus. Élő szervezet ez nem pedig emberekből összetákolt gépezet.
(Tre Fontane)