A lélek az Isten képe és hasonmása. A képnek, a hasonmásnak egyeznie kell bizonyos vonásokban azzal, akit ábrázol, úgy, hogy rá lehessen ismerni az ábrázoltra. A lélekben tehát, ha igazán az Isten képmása, isteni vonásoknak kell nyilatkozniok,
Melyek Istennek azon vonásai, melyek az emberi lélekben visszatükröződnek? Az Isten mibenlétének meghatározását a keresztény bölcselet nagy mesterével, Aquinói Szent Tamással az élén, abban látja, hogy az Isten önmagától való, hogy az ő lénye, valósága teljesen független minden októl, minden más valóságtól; egész léttartalmát önmagából bírja, senkitől sem kapta – és egész működésének saját lénye az alapja – az Isten önmagából, önmaga erejéből alkot mindent, ismer mindent, nem szorul sem ismeretében, sem cselekvésében másra. Ugye, első pillanatra merész vállalkozása ezt a teljes függetlenséget, ezt a másra nem utaltságot megtalálni az emberi lélekben! Óvatosságra int az is, hogy az Isten és a lélek végtelen távolságban állnak egymástól a léttartalom tökéletességére; az Isten önmagától való, a lélek az Istentől való, az ő teremtménye!
(Isten képe az emberen)