Érdekes, hogy akik a magánykeresésben szárnyul Szt. Gellért módjára a contemptus mundi-t 52 veszik, oly hamar ráállnak a természet szépségeire. Rá is kell találniuk; hisz másik szárnya lelküknek az amor Dei 53. Míg felnéznek az égre, feléje, utána, feltárul előttük a teremtés csodája, megelevenedik előttük ág s föld az Alkotó leheletétől és lábuk alatt a porszem is jelentőssé válik. Szent Ágoston módjára kettős ismeretet kívánnak: Noverum te, noverim me, istenismeretet és önmaguk ismeretét. E kettő által mondjuk, e kettős tükörben megismerik a természetet. Különös útja ez a természetszemléletnek, de jobban célhoz vezető, mint a modern tudomány tiszta tárgyias szemlélete vagy a modern bölcselet tisztán alanyi kipillantása a világra. A mai tudomány a sejtek, atomok, elektronok vizsgálata mellett elveszti a szerves és szervetlen világ nagy egységének a képét; távcsöveibe szorítja az eget, ahelyett, hogy nyitott szemmel bámulná a csillagos ég csillogó, ékes világát; mikroszkóppal néz és megnagyítja a parányokat és közben nem gondol Arra, aki – nagyítás nélkül – az igazán Nagy és Végtelen; függést keres és figyelmét elkerüli az örök Eszme, az örök törvény és az Ősok.
(Szent Gellért Bakonybélben)